Támogatási térkép 2007-2013 között
A GDP/fő közösségi átlag (2000-2002) alapján az "1. konvergencia"célkitűzés alá az alábbi régiók tartoznak:
- Kózép-Dunántúl
- Nyugat-Dunántúl
- Dél-Dunántúl
- Észak-Magyarország
- Észak-Alföld
- Dél-Alföld
Hat régiónk a legkedvezőbb támogatási csoportba esik. Közép-Magyarország helyzete sajátos, hiszen nem tartozik a "1. konvergencia" célkitűzés alá, mert 2000-2002-ben az egy főre jutó GDP-je meghaladta az EU-25 átlagának 75%-át. A régió azonban megfelel a következő kritériumnak, azaz 2006-ban még az 1260/1999/EK tanácsi rendeletben meghatározott 1. célkitűzés alá tartozik, és az egy főre jutó GDP-je 2000 és 2002 között meghaladta az EU-15 átlagának 75%-át. Így a "2.. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás" célkitűzés alapján jogosult átmeneti és egyedi alapon nyújtott (ún. phasingin) támogatásra.
Magyarország egy főre jutó 2001-2003. közötti bruttó nemzeti jövedelme (GNI) az EU-25 átlag 54,9%-a. Ennek alapján Magyarország jogosult a Kohéziós Alap forrásainak igénybevételére.
Partnerség
A partnerség elve feltételezi az uniós regionális politika megvalósításában részt vevő szereplők, vagyis az Európai Bizottság, a tagállami központi közigazgatás, a tagállami regionális intézmények, az önkormányzatok, valamint a helyi magán- és köztestületek közötti együttműködést.
A partnerség elvének hazai biztosítását, országos szinten alapvetően
- a Kormány, a munkaadók és munkavállalók képviselőiből álló Érdekegyeztető Tanács;
- az Országos Területfejlesztési Tanács,
- a Kormány, a kamarák, a társadalmi partnerek és az önkormányzati szövetségek képviselőiből álló Országos Regionális Fejlesztési Tanács; valamint
- a tudomány, az üzleti élet és a nem kormányzati környezetvédelmi szervezetek képviselőiből álló Országos Környezetvédelmi Tanács látja el.
Regionális szinten a regionális fejlesztési ügynökségek igazgatóiból és az illetékes minisztériumok képviselőiből álló Nemzeti Fejlesztési Terv Munkacsoport; a Regionális Területfejlesztési Tanácsok és ügynökségek, a Területfejlesztési Régiók Egyeztető Tanácsa (TERET) valósítja meg a partnerség elvét.
Megyei szinten a Megyei Területfejlesztési Tanácsok, a megyei önkormányzatok, a kistérségi társulások, a települési önkormányzatok, az egyéb társadalmi szervezetek, a tudományos, a szakmai és civil szervezetek.
Programozás
A programozás elve az Európai Unió regionális politikájának megtervezését, a prioritások meghatározását, a projektek pontos beazonosítását szolgálja.
A programozás elve alapján készült többéves prioritás-meghatározó dokumentumok meghatározzák nemzeti, illetve regionális szinten az elérendő célokat; rögzítik az elérésükhöz szükséges szociális, beruházásösztönző, környezetvédelmi, infrastrukturális intézkedések összességét.
Az operatív programok ágazati vagy regionális szinten fogalmazzák meg a célkitűzéseket.
Magyarország 2007 és 2013 között 22, 38 milliárd euró összegű fejlesztési támogatást kap az Európai Unió felzárkóztatási politikájának keretében. Ez egészül ki az önrésszel, a hazai közpénzekkel és a magántőke szerepvállalásával, amely további egyharmad rész. Mindez összesen mintegy 12-15 ezer milliárd forintot tesz ki. Ezen források igénybevételéhez kapcsolódó programozási folyamat és fejlesztéspolitikai tervezés a tematikus és regionális munkacsoportok tevékenységére épül, amelyek résztvevői megjelenítik az egyes szakterületek és térségek fejlesztési elképzeléseit, igényeit. A regionális munkacsoportok a hét statisztikai régióban szerveződnek, munkájukat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség koordinálja.
A tematikus munkacsoportok nem régiónként, hanem integrált témák köré szerveződnek. A nyolc munkacsoport a következő témákkal foglalkozik: egészséges társadalom; okos, művelt társadalom; aktív társadalom; információs társadalom; versenyképes gazdaság; felzárkózó vidék (agrárszerkezet-váltás); élhető környezet; dinamikus településrendszer.
A 2007-13-as költségvetési időszak fontos programozási dokumentumai az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK), valamint a Nemzeti Stratégiai Referencia Keret. Az OFK helyzetértékelésének feladata, hogy támogassa a fejlesztéspolitika hosszú távú céljainak kialakítását, a főbb beavatkozási területek (prioritások) meghatározását.
Addicionalitás
Az addicionalitás elve azt célozza, hogy az uniós regionális politika forrásai ne helyettesíthessék az egyes tagállamok saját fejlesztési célú forrásait, hanem egészítsék ki azokat. (társfinanszírozás)
Az addicionalitás mindig társfinanszírozással jár, de a két fogalom nem fedi egymást. A társfinanszírozás egy széles fogalom, arra utal, hogy egy adott finanszírozási feladatban két vagy több finanszírozó egymás forrásait kiegészítve vesz részt.
Az addicionalitás azt jelenti, hogy a közösségi támogatás - egy konkrét fejlesztési feladat vonatkozásában - tagállami költségvetési vagy önkormányzati szerepvállalást egészít ki, annak érdekében, hogy a fejlesztési feladat időhorizontját lerövidítse, vagy a fennálló finanszírozási hiány áthidalásához katalizátori szerepet vállaljon.
Egyéb alapelvek
A megosztott irányítás elve alapján a Bizottság köteles vizsgálni a tagállamok Alapokkal kapcsolatos irányítási és ellenőrzési rendszereinek megfelelő működését. Amennyiben ezen rendszerek nem megfelelően működnek, akkor köteles felfüggeszteni, vagy megszakítani a kifizetéseket, az előleg visszafizetését ellenőrizni, vagy éppen a költségvetési kötelezettségvállalásokat visszavonni.
A koordináció jegyében újdonságként jelentkezik, hogy a tagállamoknak meghatározott (60%) költséghányadot a lisszaboni célokra (pl. innováció és vállalkozásfejlesztés, információs társadalom) kell elkülöníteniük a konvergencia és a regionális versenyképesség célkitűzések esetében. Ezt a mechanizmust earmarkingnak (kb. pántlikázás) hívják, és csak az EU15-ök (régi tagállamok) számára van kötelezően előírva, míg az EU10-ek (2004 májusában csatlakozott új tagállamok) esetében ez csak egy ajánlott lehetőség.
(az új tagállamok számára a mentesség lehetőségével nagyobb mozgásteret ad a Közösség a helyi infrastruktúra fejlesztéséhez.)
A férfiak és a nők közötti egyenlőség elve a 2007-2013-as költségvetési periódusban önálló elvként jelen meg kiegészülve a diszkrimináció tilalmával, külön nevesítve a fogyatékossággal élő emberek alapokhoz való hozzáférésének megkönnyítését.
Az arányosság elve alapján lehetőség nyílik a tagállamok számára bizonyos megosztott irányításból származó kötelezettségek saját hatáskörben való ellátására, amennyiben az adott operatív program finanszírozása tekintetében a tagállam részvétele meghaladja a 60%-ot, a program költségvetése, pedig viszonylag alacsony (legfeljebb 750 millió euró).
